Már 17-szer

Már tizenhétszer jártam itt táncot
És mindegyik szebb volt mint aminek látszott
Én fényeket láttam és valamelyik szép volt
De mindegyik dalom ugyan arról szólt
És én se tudom hogy mit szólnék hozzá
Ha most meghalnék úgy viccből csak spontán
Itt hagynék mindent a Fákat a Holdat
A Fényt az Árnyékot és azt a tollat
Ami olyan fontos volt nem is olyan régen
Csak álmodtál és én is kint a stégen 
Pont amikor 
Amikor a Fények Álmokká váltak Rózsaszínűen szépek
Voltak akkor is a focipálya mellett
A hattyús tónál már semmi nem kellet
Csak a fény és a szó
Elmondhatnám hogy mennyire jó most
Az utcán menni az alagúton lenni
Fenn a Fák tövén barackmagot enni
És leesni ott azon a kis résen
Ahol a fény szokott ha szerelmes éppen
A Szó és a Fény
Megmutathatom nekem mennyit ér
Nézni a fényeket ahogyan jönnek
Vagy lentről azt ahogy kitörnek
Azok az érzések azok az álmok
Azok a hangok amiket várok
még
Hogy Szép legyen az a rettentően megzakkantó 
Ég