Él

A táguló világegyetemet alakító 
Életbe szerelmes lelkületünk mögött 
Összesúgnak a tücskök 
És a szívünk kottájából játszanak 
Harmatot sírunk a fűszálak fonákjaira 
És a szépségtől széthasad a hajnal 
Olajban sütjük a sorsunkat 
És fel felszisszenünk ha oda pörkölődik egy egy darabja 
Mert Tisztán, Szűzként akarjuk felajánlani romolhatatlan kedvesünknek 
De csurom sár a lábunk 
És felfröcsköl a fehér ingünkre is ha álmokfutunk 
Nyugodtan kell mennünk hát 
Derült tekintettel simogatva a tájat