Azt álmodtam

Azt álmodtam, hogy olyan az életünk akár a szivárvány a lehulló esőben. Egy jelenség, melyet a változások hajtanak, s keltenek. Statikus világban nem létezne. Az idő múlása a motorja. S az eső végeztével szertefoszlik, és megszűnik a ritmusa, az idő is.

A lélek nem egy létező dolog, amin áthalad az idő.
Hanem az idő által keltett jelenség.
Olyan mintha azt mondanánk az örlő malmon átfúj a szél.

Kelek fekszek adok kapok
sorra mennek el a napok
körbe körbe karikába 
elmehetek a picsába

ravatalba rakat a kamataim kamata
míg zakatól a peronon a 
MIÉRT? Miért miért miért
Viszketésig vakarom
a maratoni akarom
míg nem hagy aludni a 
Vért vért vért vért

nem ugrom a mércét, nem eszem a vélt célt
megdöbbentő önkívület rendre rettentő

az életemben, noha vannak bizonyos tendenciák, mégis egyik pillanatról a másikra néha megsemmisül minden aminek súlya van