Szépen mélyen mindent átható depresszió

- Szépen mélyen mindent átható depresszió, mondta Petyi bácsi azzal kivette a hóna alól a tejfőlt és beleharapott a kolbászba.
- Menjen inkább kakáljon egyet a hétszázát neki. Hát mégis csak obszcén hogy a másikat sanyargatja mint a portyázó népcsoportok, ahelyett, hogy kiművelné magának a mindennapi kenyeret, szisszent fel a jani, és nagy erőfeszítéssel próbálta lecsúsztatni ádámcsutkájáról Petyi bácsi lábát.
Plébános úr, -rikkant oda Petyi bácsi a távolban elhaladó Plébánosnak, de csak úgy félválról olyan odahányaveti felindulásból- maga nem érzi úgy mintha napról napra bűnösebb lenne?
Erre a Plébános pillanatra megtorpant, talán keresztet vethetett vagy ilyesmi, aztán levetette magát a földre, lenyomott 34 fekvőtámaszt, de úgy hogy az utolsó ötnél már inkább csak egy vajúdó rozmárhoz hasonlított. Eztán feltápászkodott  és uzsgyi nekiiramodott, hogy hamar apró pöttyé vált a horizont szélénél.