Nézzük a filmeket, de közben csak az idő múlik

nézzük a filmeket, de közben csak az idő múlik
Rájövünk erre arra, de mindig vissza osonunk a megszokott meleg megszokás gúnyánkba, és közben csak az idő múlik.
Fáj, jó, fáj, jó,és közben az idő múlik.
Feladatokat találunk ki, általában teljesen jelentéktelen, mint elfoglaltságaink 99% vagy pusztán létfenntartásra korlátozódik, vagy teljességgel fölösleges „unalom” űző egyhejbemalmozás, miközben az idő múlik. 
Apró cseprő, pusztán a képzeletünkbe lévő problémákat eszelünk ki, és nagy hősies küzdelem árán leküzdjük őket, de lehető legtőbb amit elérhetünk, az az hogy visszajutunk oda, ahonnan kiindultunk. A happy endnél a főhős épp hajnalra  virradóan, a napfelkeltébe visszaér a sok kaland után a házához, ahonnan előző nap elindult, ahogy az égbolton a Nap.