Na nem lopták el a bicóm

Na nem lopták el a bicóm, nem is hagytam egyik ház mögött, noha alaposan megnéztem tegnap este. Nem hagytam el se a telefonom se a bankkártyám, amin még mindig van 1000 euró, nem vertek meg, nem hugyoztam be, nem járattam le magam valami okoskodós szöveggel tegnap a kocsmába, sőt még egy kis dobot is hoztak nekem mikor rögtönzött ritmuszszekciót alakítottam ki az asztalon ahogy felzengette az amúgy a sakk klubból ismert haverom a hallhatatlan slágereit. Ő amúgy elvált. Rosszul viselte azt mondta, viszont abban az időben sakkozott a legjobban. A lelki rosszullét kihegyezte az elme figyelmét, vagy lehet kb leszart mindent, így nem vonta el a figyelmét semmi. Mindenesetre aztán 2 csajjal az oldalán láttam mikor kétségbeesve kuttattam a biciklim után, amit végül meg is találtam, jóllehet egyáltalán nem ott ahol gondoltam volna. Szól itt a szép zene, még kaját is találtam a hűtőbe, 2 napja lefőztem ugyanis több napra. No viszont ami igen szép, az az a kius délután amit tegnap a Diófa alatt töltöttem. Nem beszélve ama remek rántottáról amit a tengerparton hegesztettem néhány herefájásig üdítő fürdő után a frissítő őselemben. Most a legmelegebb amúgy ilyenkor. De max egy perc így is, aztán ki kell jönni.