Emlékszem mikor egy tripp alkalmával

Emlékszem mikor egy tripp alkalmával, 3-4 órába került, mire megnyugtattuk egyik társunkat, hogy nincs semmi baj, és a világ a lehető legtökéletesebb rendben van, és akkor elgondolkodtunk, hogy mivel töltöttük volna el ezt az időt, ha senki sem lesz rosszul közülünk.
Lehet hogy persze valami egetrengető jóságot követtünk volna el, de az is lehet hogy egy másik fajta problémába bonyolódunk.
Erről az esetről az jut eszembe, hogy gyakorta megesik, hogy elkezdünk valami lelki testi avagy szellemi tevékenységet, s mire a végére érünk azt vesszük észre hogy a kezdeti állapothoz képest egy tapodtat sem mozdultunk csak az idő ment el.
Lehet hogy ezek a gyakorta előforduló esetek éppen a hiába valóak közül valók, és ezeket kellene épp kerülnünk, míg a gyarapodással járó tevékenységeket meg épp már jól messziről megszimatolva forszíroznunk. Vagy kell e egyáltalán gyarapodni?