Egy öreg hölgy visszaemlékezései

Mikor aztán egy nap az akna becsapódások elálltak, feljöttünk a bunkerből, és kimentünk a kertbe. Ott egy egész más világ volt. Tavasz volt, nyíltak a virágok. Lehetett érezni a természet élő erejét.

Előbb kellett volna észrevenni. Csak akkor még a színes hangos múlandóságok, önmagunk keltette vízióink, elleplezték a figyelmünket róla, és mi inkább beléjük temetkeztünk. Mikor ily módon kopár pusztasággá vált a lelkünk, és kínzó fájdalom lett az útitársunk, derengett csak fel az, ami a háttérben mindig ott volt és békésen békét sugározva éltette igazi lényünket.
Mint kacifántos felhők mögött a Nap. 

A fiatalság nem kifogás.
Meglehetett volna akkor is ismerni a tényeket.