A jó görögök azt mondták

A jó görögök azt mondták, hogy a megtapasztalás visszaemlékezés. Hogy már mindent tudtunk, és ismertünk, s most ezeket újra felismerjük. De tulajdonképpen nem másról van szó, mint formák felépüléséről. Ha összeáll egy bizonyos struktúra az agyban, akkor azt mondjuk: ÉRTEM! Lényeg hogy valamiképp hasonlítson az agyunkba kiépült struktúra az érteni vágyott külső dolog szerkezetéhez. S a világ sokszínűsége a mi kis illúziónk, mert az nem is igazán sokszínű, csak mi látjuk annak. S a tudomány törekvése, hogy a sokszínűség mögött felfedezze a struktúrát! A „Szép” helyett azt akarja hogy „Értem”! Struktúrák! Minden struktúra. S az egyik formájút édesnek hívjuk, a másikat széknek. Pedig az egyik épp olyan struktúra mint a másik. Ha közelről megnézzük csak egy két elágazásban különböznek. És hál Istennek, hogy legalább eme kis emberi kaland idejére töredékes a látásunk, és nem látunk színről színre. És lehet fagyit enni, csúszdázni, és biciklizni ősszel. 
Visszatérve a visszaemlékezés, kontra tapasztalás, avagy „fel”, vagy „meg” ismerés kérdésére. Azt kell csak eldönteni, hogy egy kiborított építőkocka halomba, ha már mint lehetőség benn lakozik az összes építhető vár, akkor ha egyet felépítünk az rekonstrukció, hiszen a már létező lehetőségekből mintáztunk egyet ide a téridőbe, avagy konstrukció, hiszen, még nem állt ilyen vár előtte.