Most hallgattam Tolle előadásait (...)

Most hallgattam Tolle előadásait, és megfigyeltem néhány rokon gondolatot, pl hogy az elme elvonja a figyelmet a jelenről. Vagyis hogy aki a jelent szeretné átélni annak le kell mondani a külső világ ingereiről. Egyrészt mert azok a jelenben értek hozzánk de nem a jelenben fogantak, másrészt beindítják az elmét és akkor megszakad a figyelem. Azt mondja Tolle, hogy a teljességünk átéléséhez, a jelen pillanaton keresztül vezet az út. Mint ahogy Pajor Tamás állította, a „ tekintetemet nyíl egyenesen a jelen pillanatra szegezem” . És talán ott a pillanat másik végén van a teljes Mindenség. Együtt. Olyasmi mint egy légbuborék egy gomolygó lég gumón, Vagy a Mandelbrot halmaz egy kis önhasonló huplija. És a kis hupli és a nagy hupli együtt a Minden, a kis hupli az egyén, a köztük lévő határ meg a Jelen pillanat.