Konokon

Futó ágak között fákat mászó
Sugár selymeibe úton álló
Utak tengerébe merre mész majd
Ha szól szélkakasod:  hajnal
 
Havas óceánokon konokon kelsz
Át a tengereken lilmot lelsz
Tenyeredbe tárul a titkok nyitja
heges szélsebed a Nap gyógyítja
  
lovon, háztetőkön
kopott hátú Földön
Fölötted az ég a szívedig ér
  
és a sárba lábad ha bemártod
Húzhatod a szívre a kabátod
de madár vidd a búmat innen messze
mosom lábaimat minden este